14 évesen kezdtem el naplót írni, az apropot egy ajándékba kapott lakattal záródó könyvecske adta, annyira megszerettem, hogy az írás fontos részévé vált életemnek, a napló jó barátom lett, akivel megoszthattam érzéseimet, és visszaolvasva a bejegyzéseket még jó tanácsadónak is számított. Aztán jött Ő, ahogy a lányregényekben ez szokott lenni, és a Régi Életemnek, benne a naplóval, hátat fordítottam.
Most újra írok arról, amit átélek / megélek / gondolok / érzek, de másképp, magamnak, és nektek, akik olvassátok... talán lesznek rokonlelkek...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.