Tegnap este ment az M2-n Francois Ozon: 5x2 című filmje. 2 ember, 5 epizód - egy tönkrement házasság pillanatai elevenednek meg a képsorokon időben visszafele - válástól az egymásra találásig. Újabb alkotás a szerelemről, aminek nincs megoldása (a múlt heti Frenák Pál darab után, amely szerelem-vágy témában alkotott nagyot, de a végén ott maradt az űr... nincs feloldozás, helyette a "megcsinált" világ csillogása). Mintha a saját házasságomról szólt volna, franciás könnyedséggel, zseniálisan egyszerű, és mégiscsak bonyolult. Ahogy az emberi kapcsolatok is azok.

Kivel ne történt volna meg, hogy ismételten beséltált egy hasonló helyzetbe... én kicsit "visszaálmodtam" magam tíz - sőt, több, mint tíz évvel ezelőttre - és aztán csodálkoztam, hogy ugyanazokkal a szereplőkkel, ugyanazok az események megtörténnek:)
Az ember bevonz bizonyos élethelyzeteket, nem hiába a sors az egyéniség tükörképe, a kérdés csak az, ha ebből a helyzetből korábban nem jól jöttünk ki, ezt második - harmadik nekifutásra jobban tudjuk-e csinálni. Nekem az volt a félelmetes, hogy úgy éreztem, hogy bármit is tennék, a történések ismétlik magukat, mint hiba a mátrixban.