Amíg könnyen jöttek a dolgok az életben, a túlélésre játszottam, szörföztem a mélység - magasság hullámain, egyformán élvezve mindkettőt. Most beállt a Sekély Semmi. Az Egyhangú Létuncsi. No magasság, no mélység, padlóközeli állapot. Monoton egyhangúság. Talán ez a Sekély Semmi a házasságomba beköszöntött jégkorszakkal érkezett. Talán a vágy, hogy szeretetet adjak-adjak-adjak, ami jéghideg falakba ütközött, talán ez ürített ki engem is. Tovább szerettem volna lépni mással, de úgy éreztem hiába próbálok, nem tudok adni. Mintha a sekély semmiben kimerült volna a szeretet-aksi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.